36.rész Bird ki a halálig! (2.évad évadzáró rész)

36.rész Bird ki a halálig! (2.évad évadzáró rész)

-Annabell szeretnéd,ha átdöfném a lét fontosságú szerveidet?-kérdezte Andreas,miközben végig simította a kezét nyakamon.

A Tróvulhok miatt csak bólogattam.Andreas szépen leültetett a földre,míg Ayato-val verekedtek.Csak néztem,mint egy idióta aki nem tud segíteni szerelmén.Egy jó 30 perc után Ayato véres felkarral és lilás foltokkal feküdt az ablaknál.A fiú letérdelt elém egy konyha késsel a kezében.Lassan kigombolta az ingem majd végig húzta a kés élét a mellkasomon.

-Milyen szép bőröd van Anna...Kár,hogy ez mindjárt csupa vér lesz.
-Játszadozz amíg akarsz a bőrömmel.
-I will break you.

A fiú egy kicsit érdekes fejet vágott.Majd egy irányzott mozdulattal vágott belém egy vonalat.Abból csöpögöt a vér,mint forrásban a víz.Később kicsivel közelebb jött és belefújt a fülembe,s ezt súgta:

-Nyisd fel lelked,s add át a kulcsot.

Majd elkezdtem magamhoz térni.A szörnyű fájdalom ami kínzott a mellkasomnál borzasztó volt.Elkezdett potyogni patakokban a könnyem és sikítottam,mint egy őrült.

-Ne sikolts!-Kiáltott rám Andreas és arcon ütött.-Most pedig add ide a kulcsot!
-M-Milyen kulcsot?
-A lakat kulcsát!
-M-Milyen lakat...?
-Azt a lakatnak a kulcsát ami a szívedbe nyit!
-Az....-Beakartam fejezni a mondatom,mire a fiú belémszúrta a kést a hátamba.Az akkori érzés csak olyan volt,mint egy hátfájás.-*őrült nevetés* A kulcs nem nálam van már.Alá becsültelek Andreas...
-Kinél van a kulcs?
-A hercegemnél.-válaszoltam,s kisebb szédüléssel a padlóval találkozott a vállam.
-Ricuko....Keresd meg Tokióban az Iwatobi úszóklubbot.Ott találkozol Liliana-val.Ő segít új életet kezdeni.-súgta ezeket Helena
-De mi lesz Ayato-val?
-5 évig nem láthatod.Kapsz egy új lehetőséget.Ha azt is elszúrod véged.
-Magyarul,új életet kell kezdjek egy másik kontinensen?Fogok emlékezni a mostani emlékeimre?
-Sajnos nem emlékezhetsz.Teljesen új ember leszel.
-Mesélj.
-Név:Momotaro Swuh.Életkor:16.Haj:fiúsan rövid fekete,némi vörössel.Szem:ciklámen színű.Testalkat:147 cm,42 kg,hosszú körmök néha festett.Szereti:úszás,sushi,citromos víz,szerelmes könyvek.Utál:rámenős fiúk,lazac.
-A Momotaro nem fiú név?
-De igen.Örökbe lettél fogadva és ezt hagyták rád a szüleid a nyakláncodon kívül.
-Mikor kezdődik minden?
-Mire hármat számolok felkell nyitnod a szemed.
-Rendben.
-Akkor...3....2...1...

2.évad vége!

35.rész Véged Tróvulhok!

35.rész Véged Tróvulhok!

Kerestem azt az énem amiről Helena beszélt.Sehol semmi csak ajtók és vizes padló.Némelyik ajtón mondatok voltak.Az egyik szemet is szúrt nekem:"A sötét hazugság mögött ott van egy fekete rózsa." Régen folyton ezt mondta nekem Viki mikor....Agya ég!Villám gyorsan kinyitottam az ajtót,s egy fákja volt mellettem melegedett.Mindenhol korom sötétség és csöpögöt a víz.

-Hahó?Van itt valaki?-kérdeztem kicsit aggódott hangon.
-Csak te.-válaszolt egy hang a nagy sötétségből.

Próbáltam a hang után menni és keresni magam.Mikorra egy kis fényt találtam elértem egy ketrechez.Abban "én" voltam leláncolva és ázottan ülve a földön.

-Milyen kellemes meglepetés Anna.Azt hittem sose jössz.
-Segítség kellene.A Tróvulhok újra élénk.
-*kellemes nevetés* Eddig nem vetted észre?
-Mégis mit?
-Te vagy a Tróvulhok.
-Ez egy hazugság!
-Az a hazugság,hogy évekig tévedés volt a létezésem!Nézz magadra!Vámpír vagy zöld szemekkel és hosszú lilás hajjal!Ez nem az a gazdatest amit megismertem és kialakult.
-Te tévedsz,Ricu.Kedves,érző szívű,jó zenész,remek karatés és szerelmes vagy!Sok idő után megtaláltad az igazit aki imád téged,s a jó személyiségedet.
-De ő is csak kihasznál...
-Várj.Ugyan arról beszélünk?
-Castiel-ről beszélünk,nem?
-Nem egészen.Akiről beszélek az egy nagy lelkű zöld szemű vörös vámpír fiú.Aki Annabell bátyja...De így is elfogad minket és szeret.-Kinyílik a ketrec és kezet nyújtok.-Bízol bennem?
-Mikor nem bíztam benned?

A leány megfogta a kezem és egyből a nyakába ugrottam.És ezeket suttogtam a fülébe:

-Küldetésed van.Állítsd meg Andreas-t és tűnjetek el minél hamarabb Ayato-val New York-ba.
-Haza nem mehetünk?
-Késő.Új életet kell kezdenetek.Távol minden bajtól.Ne félj,ott lesz egy jó barát aki segít átvészelni ezeket.
-Anna...
-Tudom...Mindjárt porrá válok.Ne félj,csak a lelked mélyébe megyek.Itt leszek,ha kellek.

S örökké elhunytam szemem világát.....

Folytatjuk.

34.rész Szívek játéka

34.rész Szívek játéka

Undorodó fejjel eresztettem el a fiút.Leporolta magát,s így szólt:

-5 perc múlva vacsora idő,kisasszony.Kap 3 percet,hogy teljesítse a 2.kérésemet.

Picit megszeppenve pillantottam az ágyon ülő Ayato-ra.

-Nem fogod bánni?-suttogtam oda.

Ayato csak felfestett egy félmosolyt az arcára,s kacsintott.

-Legyen.-mondtam-De előbb kérném a becses nevét,úrfi.
-Igenis.A nevem Andreas Johnson.Mit tegyek,hogy kényelmesen megkapjam a kérésem?Csukjam le a szemem és üljek egy helyben?
-Elég az is,ha leveszed a szemüveged.

Andreas levette a szemüvegét és kicsit megrázta a fejét.

-Nem zavar téged a hajad a szemednél?-Kérdeztem,s óvatosan eltoltam a haját.
-A szemszínem miatt takarom el.
-Pedig szép sárga a szemszíned.
-A bal.A jobb vörös.
-Az is szép szín.De most kérlek ülj le és maradj ott.

Andreas leült az ágy szélére,nem zavarván Ayato-t.Addig én összekötöttem kissé vizes hajam egy coffba.A fejem tisztán üres volt a tetteimmel együtt.Talán a tó kimosta a maradék eszemet is?A testem idegesen remegett,mint egy zselatin.

-Tik-tak kisasszony.Telik az ideje.
-Hunyd le a szemed és sietek.

A fiú lassan lezárta a szeme világát,s a kezem a comb elejére helyeztem.Lassacskán közelebb hajoltam Andreas szájához.Levendula és méz illat facsarta az orrom,míg hozzá simultak az ajkaim a fiúéhoz.Mikorra elakartam ereszteni,ő megharapta a szám belső részét.Fokozatosan ment feljebb a szívritmusom és egyre vörösebb lettem.Mire észbe kaptam már Andreas lábán ültem és ő psyho-n röhögöt.

-Sikerült!Beindult benne a Tróvulhok!
-Honnan.....(Basszus!Megint szédelgek...)...Tudtad.....?
-Egyszerűen....Osztálytársad voltam 7 éven át,még általánosban.Akkoriban szőke hosszú hajú kis Ricuko voltál,aki imádta a kis Andris szemüvegét föl venni....
-Andris...?Hogy tehetted ezt?
-Ügyesen.Titkoltam az igazi kilétem,míg te mit sem sejtő kis ember voltál.És Alexy az unokatestvérem,szóval okosan kihasználtam a bájitalát.
-(Ayato!Segíts!)

Próbáltam magamban visszatérni Helena-hoz és Mary-hez.Pislogtam hármat és ott lebegett előttem a két lány.

-Problematika,most mi?-Kérdezte egy fél mosollyal Helena.
-A Tróvulhok.
-Megint az az idegesítő bájital?Mary-t már le is kötözte a falhoz.
-Hogyan tudhatnám megállítani?
-Keresd meg a lelkedben lakozó bátor karatés hegedűs vámpírt.Amíg nincs késő-Helena nem tudta befejezni a mondatát,mert őt is lekötözte a lánc.

Hajrá Ricuko!Amíg nincs túl késő....

33.rész Érzések kavalkádja

33.rész Érzések kavalkádja.

-Légy öröm a bánatomban,légy félénk pillangó a lágy virágszálon amit tart gyönge kezem..-Óvatosan súgtam ezeket a szavakat lassan Ayato fülébe-Örülnél ha ismét szőke hajú lennék? Fekete éjszínű szemeimmel együtt?
-Az én rózsám úgy szép ahogy van.

Majd kicsit arrébb húzta a fiú a frufrum és egy apró csókot adott a homlokomra.

- E-Ezt miért kaptam?- Kérdeztem kissé elpirulva.
- Csak.
- (Kedves vagy...)
- Na,jó. Azért,mert régen mikor fájt a fejed mindig adtam a buksidra egy puszit és mindjárt jobban lettél.
- Meséld el légyszíves.
- Jó. *visszaemlékezés on*
"Mikor 4 éves voltál sokat szerettél futni a betonon és kicsit aggódni kezdtem érted,hogy nem esik-e valami bajod.Egyik nap a távolból néztelek,hogy hogyan futottál.És...... Véletlenül elestél és hangosan felsírtál.Odafutottam hozzád idegesen és segítettem felállni.Semmi bajod nem volt,csak egy kis lila folt volt rajtad. Kicsit lemostuk és végig szomorúan hajtottad a fejed a vállamra és simogattam egy picit a kezed,miközben átkaroltam a derekadat.Majd adtam a sebedre egy lágy puszit és egy kis mosolyt festettél az arcodra." Dióhéjban ennyi lenne.
- Ayat-
- *lágy nevetés* Ez egy aranyos történet....Ayato Sakamaki..... Csak kár,hogy soha nem fogtok már rá emlékezni.

Majd a semmiből egy vörös hajú szemüveges fiú lépett elő.

- Ki vagy teremtmény aki szó nélkül beállít e magányos szobába?
- Mily modortalan vagyok. A nevem Andreas. És mi az ön becses neve?- Jött közelebb a fiú és kezet csókolt nekem.
- Annabell Sakamaki vagyok.
- Annabell....Milyen gyönyörű név. Tudja mit jelent?
- Éjféli virág. Miért?
-Egy ilyen gyönyörű virágnak,mint maga nincs semmi dolga egy fajtalan vámpír-
-*felállok és elkapom a torkát*Ne nevezd minket fajtalannak.Egy vagy köztünk,vagy tévedek?
-Nem talált kisasszony.De elárulja miért pont a 5.Sakamaki-ba szeretett bele,miért nem másba?
-Szoros kötelék van köztem és Ayato közt.
-Igaz is.El akartak menni innen,nem igaz?
-De.
-Nem árulom el senkinek,ha kapok valamit cserébe.
-És mit kérsz?
-1.Eresszen el,mert nem kapok levegőt. 2.Egy csókot.

32.rész Minden a régi.Vagy mégse?

32.rész Minden a régi.Vagy mégse?

Majd a torkom összeszorult és nehezen nyeltem.Ezt a fiú egyből észre vette.

-Mondtam,hogy szomjas vagy.
-Jó.....Talán mégis...

Ayato belekarmolt a nyakába és az ujjai végén vér csepegett.Ezt oda rakta az orrom elé.Mire a szomjam erősödött és a szemeim vörössé váltak.Egy irányzott mozdulattal megragadtam az ing gallérját és lehúztam.Neki estem a fiú hófehér nyakának.Nem tudtam hol a határ,hol kell abbahagyni.Ayato csak még jobban magához nyomott és simogatta a hajam.

-Nem kell abbahagynod.Hisz,ez az első neked.És sok vért vesztettél...

Még egy jó ideig ugyan abban a test helyzetben voltunk,mint mikor leterítettem szívem választottját.Picit lecsúsztam Ayato mellkasára.

-A-Ayato.....Tényleg nem bántad....?
-Nem.Te vagy a mindenem és az életem is odaadnám érted.
-Te vagy nekem a hercegem..
-Akkor szökjünk el innen,hercegnőm.
-Mégis hová?
-2 hónap múlva alkonyatkor minden Sakamaki tag a nyár indító fesztiválra megy.Én sose megyek 4 éve.Elszökhetnénk és estére elérjük a hazádat.
-Jó ötlet.Csak....
-Csak,mi?
-Ha a "rokonaim" megtudják,hogy nem is azok és vámpír lettem rémületet viszek az életükbe....
-....Ne gondolkozz ilyeneken.Találunk majd egy saját házat és ott fogunk élni.Elszökünk minden gond,s baj elől.
-Ezeket gondolat jó meg minden...

Felültem Ayato lábára,ő is szint úgy.Féltem már rá nézni azokba a szép zöld szempártjába.

-Ricuko-chan.....
-Ige-

Nem tudhattam befejezni a mondandómat,mert Ayato megcsókolt.A vértől teli számból csöpögött a bíbor vörös nedű.Viszonoztam a csókot és átkaroltam a fiút az ing nyílásán át.

-(A szerelem erős ellentétje az utálat.Én már annyira szeretem Ayato-t,hogy ez már utálat.Bár sose tudhattam meg többet róla,a múltról és arról ami a szívét nyomja....Csak teljen le a 2 hónap és viszlát Sakamaki ház!)
-Ricuko-chan...
-Te tényleg komolyan csókolsz....
-Tudod...Gyönyörű vagy vörös szemekkel.Igaz ami igazán beindított mikor találkoztunk a sötét éj fekete szemed.És az a fej elcsavaró illatú szőke hajad.
-Bennem maradt annak az emléke,mikor ott ültél mellettem a kórházban és szájon át adtál vizet.Azután éreztem,hogy belém szerettél.
-De mégis......*suttog a fülembe*...Már akkor éreztem benned az érző szívet,mikor találkozott a tekintetünk.
-(De édes....A vére is épp olyan,mint akiben kering)
-Meg kell tennem valami fontosat.....
-És mit?
-.....
-(Látom a szemében,hogy hamarosan a légkör átmegy szenvedélyessé....)

Azzal a fiú vállára helyeztem a karjaimat.Majd Ayato az ujjával letörölte a maradék vért a számról.

31.rész A halálból feltámadó főnix.

31.rész A halálból feltámadó főnix.

"Minden homályos volt"

Egyre jobban csukódott lejjebb a szemhéjam.Addig néztem úszó hajtincseimet,meddig még nyitva volt a szemem.Legalább úgy halok meg,hogy volt kit szeressek....Hülye!Olyan hülye...Meg tud nevetettni...igazán szeretni..Imádom azt az idiótát!Ha mégis túl élném...Meg változnék..Nem hagyom legközelebb magam...

-Ricuko-chan!
-(Ez ki lehet?)
-Onee-chan!
-(Ez biztos Kanato...De a másik az ki?)
-Ricuko-chan!Merre vagy?
-(Itt vagyok!Fenébe.Még mindig vérzek.)
-Nézd Onii-chan!Vér.
-(Valahogy jelet kéne adnom nekik.)
-Látom.
-(Basszus.Alig kapok levegőt.Talán fel fújok néhány buborékot.De úgy lehet meghalok.)

Egy apró levegőt felfújtam,de úgy is éreztem a halál vas markát.Óvatosan becsuktam a szemem és reménykedtem.Később egy kis nyomást éreztem a számon,majd egy lágy szél fuvallatott.Később felköhögtem és lassan kinyíltak a szemeim.Egy homályos alakot láttam.

-Nézd öcsi.Kinyitotta a szemeit.
-(Ez....ki....? Még mindig rém ismerős,de mégis....Ismeretlen hangzása van..)
-Hallassz Ricuko-chan?
-(Ez biztos a képzeletem szüleménye.Inkább lehunyom a szemem.)
-Ne..Ne!Ne csukd be a szemed Ricu.Ricuko..?..Ricuko-chan!!!
-(Ég véled élet.Talán találkozunk még.)

Alig bírtam életben maradni,de küzdöttem.Majd megéreztem egy meleg érzést.Valami/valaki a mellkasomon volt.Hajrá Ricuko!Nyisd ki a szemed.Felnyítván szemem megláttam a plafont.Azon egy csillárt és kis repedéseket.Kicsit lentebb pillantottam és Ayato feküdt rajtam.

-(Akkor ideje megszólalni.)..Aya...to...(Jaj!Fáj a torkom -.- )
-Ricuko-chan?Te élsz?
-Itt vagyok...Ne aggódj....

Felemeltem a kezem és ráhelyeztem a fiú fejére.A haja kicsit vizes volt.Majd rámnézett.

-Ricuko-chan....Mond...Szomjas vagy...?
-Nem nagyon....Miért....?
-Érződik rajtad Raito kölnije.Együtt voltatok?
-Igen.Kibíró képességű versenyt akart ezért megharapott 5 helyen.
-És..Hol?
-Száj,comb,nyak,tarkó és csukló.Plussz Yui a szívem fölé szúrta bele a kezét.
-Úgy dobott téged a tóba?
-Igen.
-El kell valamit mondanom...Nem lehetek beléd szerelmes.
-Miért?
-Mivel a testvérem vagy nem lehet testvér-szerelem ebből.Az emberi énedbe szerettem bele,de a vér kötelez.
-Csak testvéri kapcsolat lehet köztünk?
-Igen.
-De...!Én szeretlek téged!(Elegem van!Harcoltam,hogy ismét együtt legyek a szerelmemmel és ezt érdemlem?!...Egy ismét fucsba ment szerelem....)
-Én is téged.Mint húgot.
-*nevet* Csak ennyit jelentek neked?Egy testvér?*felülök,ránézek könnyes szemmel,mosolyogva* Tényleg ezért harcoltam?Egy újabb hazugság miatt?Az egész életem hazugság volt!És azt akarod,hogy ismét egyedül legyek?!....Válaszolj!
-....Ch...Baka....Egy ilyen idiótához....*megfogja a fejem és a mellkasához húzza*...Hogy húzhatott a szívem?

Tágra kinyíltak a szemeim.Ilyeneket gyakran mond nekem.Kicsit megszeppenve ültem Ayato ágyán.Éreztem a szívverését és ez megnyugtatott.Az illata végre nem vértől bűzlött,hanem édes volt.Mint egy tavaszi virágrét.Tényleg idióta vagyok.

30.rész Optikai csalódás.

30.rész Optikai csalódás.

"Talán jobb is,hogy így ér véget az életem..."

Az érzések alapján az idegen a fűre rakott.Lassacskán kinyitottam a szemeimet és Subaru térdelt mellettem.

-Idióta vagy....*belesimít a hajamba* hogy Raito kóstolgatott meg.

-Díjjazom törekvésedet,de miért hoztál ide ki?

-Valaki találkozni szeretett volna veled.

-Igen?És ki?

Erre a fiú nem válaszolt csak mögötte egy kéz simította meg az arcát.

-Szép munka Subaru!Most elmehetsz.

-(Ez a hang....!)

-Rég láttalak...Anna.

-(Most segíts Mary!) *kellemes nevetés* Én is téged...Yui.

Rápillantottam a lányra a zöld szempárjaimmal.

-Miért is vagyok itt?

-Bosszút akarok állni Ricuko-n!

-Miért akarod bántani?Hisz ártatlan lélek.Kicsit több kitartása van,mint bárkinek,ha vér adásról van szó.Most pl.rád értettem.Gyenge vagy,mint egy hervadt virág.Ricuko meg egy erős vad fekete rózsa.Nem tudtam sose megérteni az embereket.

Felálltam és beletúrván hajamba ami a szememet eltakarta szúró tekintettel ránéztem Yui-ra.

-Azt hiszed erős vagy?!Na most figyelj!

A lány próbált ököllel megütni,de idő előtt megragadtam és kifordítottam.A nagy erőtől Yui háttal volt nekem és a hátához szorítottam a kezét.

-Mellé.-suttogtam-Lássuk mennyire vagy erős,ha egy Sakamaki leány harap beléd.

Kicsit undorodva haraptam Yui nyakába.A vére iszonyatosan édes volt,néhol keserű.Nem tudom megérteni a fiúknak,hogy ízhet egy ilyen ízű vér...Talán örök titok marad.Szóval.Mikor sikeresen kitudtam húzni a lány iszonyat sűrű édes véréből,egyből kiköptem azt.

-Szörnyű vagy.

-Most mit tettem?Ha tudni akarod a fiúknak ez ízlik.Nem úgy mint neked...Bitch-chi.

-Minek neveztél? Te vagy az.

-*közelebb lép és felemel a pólómnál fogva* Lássuk mennyire bírod a vizet sebesen.

-Hogy m-

Yui belém vájta a kezét a szívem fölé.Ömlött belőle a vér,mint annak a rendje.Kicsivel ez után bedobott a vízbe.Egyszer próbáltam kiemelni a nyakamig magam,de a parton álló lány a lábával lerúgott a vízbe.Sokkal ezután nem is tudtam,hogy mióta vagyok a víz alatt.Nem törődtem semmivel,sodródtam a mély tóban.A körülöttem lévő víz eleinte hideg volt,de most már egyformán volt langyos a benne szét terjedő vérrel.Legszívesebben sírtam volna,hogy miért keveredtem ebbe a szituációba.....Mindig játszadoztak a szívemmel és nem értettek meg.A fiúk azt hiszik könnyű nő vagyok,de tévednek.Legbelül nehezen lehet megszerezni.De...Most már odaadtam szívem választottjának a kulcsom a szívemhez.Mikor eljön az idő talán sikerül kinyitnia.

-(Fel kéne adnom....Talán jobb is,hogy így ér véget az életem....Ayato....Szeretlek.)